1. |
Maszlag születik
01:39
|
|||
|
Ne mondd, hogy csak ezt vártad,
Tessék, most megcsináltad,
Tapsvihar, örömkönnyek,
A szerződés elédlökve.
Fogyasztási cikk lett belőled
Három év garanciával,
Pedig volt más jövő előtted.
Mi történt? Nincs embered,
aki majd dalt ír neked?
Nehéz, ha kihátrálnak,
akik most melletted állnak
Már jön az új nemzedék,
Neked lefőtt a kávé.
Pedig volt más jövő előtted,
De ezt a lehetőséget ellőtted.
|
||||
2. |
Kétéltű
03:54
|
|||
|
Mikor felhőtlen volt az ég
És mikor térdig ért a réten a puha fű
És senki se tudta magáról, hogy kétéltű
Úgy emlékszem, boldogok voltunk,
De magunkról még mást gondoltunk, mint aztán
Mikor megtudtuk, hogy nincs földi Kánaán
Mikor víz öntött ki a rétre,
Mikor megtanultuk végre, hogy élni nehéz,
Mikor ellepett a víz, és rájöttem,
Hogy kétéltűnek születtem.
Akkor megtanultunk úszni,
Hosszú órákat kihúzni a víz alatt,
És vízinövényt enni, ha más már nem maradt.
Később előbújt a nap,
De egy furcsa érzés akkor is megmaradt,
Hogy nem is érzed olyan elveszettnek önmagad,
Mert lehet lélegezni a mélyben,
És többre lettem képes, mint régen, az ár előtt.
A víz már nem is tűnt hidegnek, és rájöttem,
Hogy kétéltűnek születtem.
Visszatértem a szárazföldre,
De sokáig néztem vissza a vízre elmerengve.
Kicsit már hiányzott is, és ott megértettem,
Hogy kétéltűnek születtem. (2x)
Próbáld ki, hogy milyen a nyár után a tél,
És rájössz, hogy kétéltűnek születtél.
|
||||
3. |
Látványpék
03:01
|
|||
|
Nem elvből, nem is érdekből teszed, amit tenned kell
Céljaidat nem te tűzted ki, álmaidat nem te álmodtad,
Mint egy díszes ajándékcsomag,
Mely nem rejt semmit sem.
Feltetted már a kérdést, hogy hová tartasz, s mit szeretnél?
Ráismersz még magadra, vagy elöntött az a nyomasztó érzés,
Hogy nem vagy több egy jól konstruált robotgépnél?
Feltetted már a kérdést, hogy hová tartasz, s mit szeretnél?
Ráismersz még magadra, vagy elöntött az a nyomasztó érzés,
Hogy nem vagy több egy jól konstruált robotgépnél?
A túlzott megfelelési kényszer ára az egyéniség.
De nem is számít - a programot régen megírták.
De nem is számít - másképp hogyan ismernénk rád?
De nem is számít - mert hova is változnál?
De nem is számít.
|
||||
4. |
Fatalisták klubja
02:51
|
|||
|
Sokan azt mondják, hogy nincs jövő.
Ez szerintem teljesen érhető,
mert a jövő az sosem volt vagy van,
mert a jövő az mindig csak lesz.
És sokan azt mondják, hogy ők azok,
Akiket kinéztek maguknak a csillagok,
De én nem hiszem el, mert az nem szerencse dolga,
Hogy a bőrödben jól érezd magad.
Ha a fatalisták és önsajnálók klubjában mi is részt veszünk,
Könnyen elfelejtjük, hogy magunk is irányítjuk az életünk,
A külső körülmények bája,
Hogy semmi sem az ember saját hibája, és
mehet a francba a felelősség.
És vannak, akik azt mondják, hogy nincs remény,
És nem várható pozitív fejlemény,
Mert a csillagok állása meggátolja,
Hogy itt bárkinek is jó napja legyen.
És némelyek azt mondják, hogy "még ilyet,
Ezt a srácot kedvelik az égiek",
De én nem hiszem el, mert az nem szerencse dolga,
Hogy a problémáid megoldódjanak.
Ha a fatalisták és önsajnálók klubjában mi is részt veszünk,
Könnyen elfelejtjük, hogy magunk is irányítjuk az életünk,
A külső körülmények bája,
Hogy semmi sem az ember saját hibája, és
mehet a francba a felelősség.
De sokan azt mondják, hogy nincs jövő.
|
||||
5. |
Márvány vagy gránit
01:59
|
|||
|
Tényleg azt gondolod, láttál mindent?
Hát hidd csak azt a négy fal közt élve.
Szóljon a tévé, hadd hirdesse az igéket,
Bízz bennük feltétlen.
Mercedes, luxusház és egyéb hamis boldogságfaktor,
Szűk látókör és felszínesség,
Színjáték nem téveszt meg, látszatérzelmekből nem kérek,
Felettem nem fogsz uralkodni.
Jaj, egek, márvány legyen vagy gránit,
Én a kősírt már nem győzöm súrolni,
A műkönny áztatta művirág az igazi:
Sose fog elhervadni.
Mercedes, luxusház és egyéb hamis boldogságfaktor,
Szűk látókör és felszínesség,
Színjáték nem téveszt meg, látszatérzelmekből nem kérek,
Felettem nem fogsz uralkodni.
Felettem nem fogsz uralkodni.
Engem nem fogsz megvásárolni.
Engem nem fogsz megvásárolni.
|
||||
6. |
Zeneiparizer
04:07
|
|||
|
Én olyan zenéket hallgatva nőttem fel,
Amit pár hangszeren egy-két ember eljátszhat,
Ahol egyszerűek a dallamok, de sosem kell
Félned, hogy a lelkesedés csak egy látszat.
És tudom, hogy nincs sok új dolog a nap alatt,
És elárasztják a zeneipart a bóvlik.
De nem hiszem, hogy az őszinteség valaha is kihalna,
Hogy ez az egész világ egyszer összeomlik.
Mert sokan tán úgy érzik,
Hogy ez több sebből is vérzik,
De amíg lesznek zenészek, addig nincs több határ.
És attól, hogy senki nem vesz cédét,
Még ne hirdesd a végét,
Mert a rock&rollhoz nem kell más, csak két gitár,
Két gitár.
És nem érdekel, hogy ki nem él meg a zenéből,
És kit érintenek rosszul az eladások.
Engem nem érdekel, hogy megveszed vagy letöltöd,
Mert jó esetben a célok teljesen mások.
Amíg vagy egy-két jó banda, amire felnézhetek,
Az ipari termelés felőlem bármit tolhat,
Amíg van egy két-jó koncert amire elnézhetek,
Ez az egész világ felőlem összeomolhat.
Mert sokan tán úgy érzik,
Hogy ez több sebből is vérzik,
De amíg lesznek zenészek, addig nincs több határ.
És attól, hogy senki nem vesz cédét,
Még ne hirdesd a végét,
Mert a rock&rollhoz nem kell más, csak két gitár
Két gitár,
két gitár, semmi más, csak két gitár
Hát találd meg a dallam mögött az embert,
A zeneiparizert meg felejtsd el!
Sokan tán úgy érzik,
Hogy ez több sebből is vérzik,
De amíg lesznek zenészek, addig nincs több határ.
És attól, hogy senki nem vesz cédét,
Még ne hirdesd a végét,
Mert a rock&rollhoz nem kell más, csak két gitár,
Két gitár.
|
||||
7. |
Éljen május 1.
04:23
|
|||
|
Talán megszokhattam volna már:
A magány mindig rámtalál,
Rámtalál, mint egy régi jóbarát.
Csak reméltem, hogy egy darabig nem látom,
Mert nem is annyira a barátom,
Inkább egy árnyék, ami követ bárhová.
Vajon mikor adom fel a makacs harcot?
Vajon mikor fogynak el az érdekes arcok?
Néha úgy érzem, hogy közel az idő,
De addig is...
Átgondolom, hogy miben tévedtem,
Hogy mikor és mit véthettem neked,
Aztán továbblépek csendben.
Amíg kopog az eső az ablakon,
Nincs más dolgom, hagyhatom magam,
Hogy ezen merengjek, aztán továbblépek.
Este üres szobába érkezem,
Még nem élek, csak létezem,
Megmérgezett ez a hirtelen üresség.
És mindenki mondja, hogy nézzek előre,
És gondoljak a jövőre,
De én a kiúthoz vezető utat se látom még.
Vajon mikor adom fel a makacs harcot?
Vajon mikor fogynak el az érdekes arcok?
Néha úgy érzem, hogy közel az idő,
De addig is...
Átgondolom, hogy miben tévedtem,
Hogy mikor és mit véthettem neked
Aztán továbblépek csendben.
Amíg kopog az eső az ablakon,
Nincs más dolgom, hagyhatom magam,
Hogy ezen merengjek, aztán továbblépek.
De én sohasem adom fel a makacs harcot.
És nekem sohasem fogynak el az érdekes arcok.
Addig van reményem, amíg van időm,
És addig is...
Gondold át, hogy miben tévedtél
Hogy mikor és mit véthettél nekem,
Aztán továbbléphetsz, rendben.
Amíg veri az eső az ablakod,
Nincs más dolgod, hagyhatod magad,
Hogy ezen merengjél, aztán elengedlek.
|
||||
8. |
Magyar szürke
02:38
|
|||
|
Éveken át csak tengődött,
Szürke pocsolyában vergődött,
Míg felkapta őt egy forgószél,
És úgy érezte, hogy itt a vég.
Kavarog a tér.
(Hogy lett) hirtelen
A nyárból tél?
Nem értette, hogy az elme miért ég.
Sok régi elfojtott emlék,
Kietlen, negatív jövőkép.
És bármerre nézek, minden gép,
Még az emberek is, kiket álarc véd.
Kavarog a tér,
(Hogy lett) hirtelen
A nyárból tél?
Megértette, hogy az elme miért ég.
|
||||
9. |
Dr Jekyll és dr Watson
02:39
|
|||
|
Kedves pont-pont-pont,
Szerintem velem minden továbbra is rendben,
Csak éppen veled találkozni nincsen kedvem,
Mert te egy piros lámpát is gyakran zöldnek látsz,
A szívem csücske felé tévúton jársz,
Akármilyennek látsz,
Nagyon távol állok attól, akinek gondoltál,
És akármit is vársz,
Nem hiszem, hogy tőlem akár a felét is megkaphatnád.
Kedves tőled, hogy több időt is töltenél velem,
De én a semmittevést is jobban kedvelem,
És nem tudom, hogy mikor siklott mindez félre,
De a holnapi talit halasszuk el inkább télre.
Akármilyennek látsz,
Nagyon távol állok attól, akinek gondoltál,
És akármit is vársz,
Nem hiszem, hogy tőlem akár a felét is megkaphatnád.
Ez nem egy személyes dolog,
Van más is, akire így gondolok,
És az én szívem is röpködne,
Ha az a barátság működne,
Én kifogytam az érvekből,
De te nem szeretsz, csak érdekből.
Én kifogytam a szavakból,
De nem épül vár salakból, de nem.
De nem, mert...
Akármennyire fáj,
Nagyon távol állok attól, akinek gondoltál,
És akármit is vársz,
Nem hiszem, hogy tőlem akár a felét is megkaphatnád.
|
||||
10. |
Önarckép glóriával
04:17
|
|||
|
Érzések bezárva,
Önálló gondolatok kizárva.
Hárítás, ámítás,
Lételem lett a makulátlanság.
Menekülj a felelősség elől,
Gyanútlanul sodródj tovább,
Nehogy repedés legyen a mesevilág falán,
Mert akkor a kétségbeesés veszi át az ideálok helyét.
Meggyőző az álarc:
Tarka színek kavalkádja,
De olyan színt nem találni,
Mely elrejt még magad elől is.
Menekülj a felelősség elől,
Gyanútlanul sodródj tovább,
Nehogy repedés legyen a mesevilág falán,
Mert akkor minden álmod összeomlik, mint egy kártyavár.
|
||||
11. |
Angéla Mérkell
02:36
|
|||
|
Angéla, mér' kell úgy tenned,
Mint hogyha ez lenne a szabadság?
Miért van az, hogy vonz a kiszolgáltatott helyzet,
És megrémít a biztonság?
Hát nem tudod, hogy más nem tenné meg, de én megtenném,
Kanállal a Tiszából a vizet kimerném.
És nem emlékszel már, hogy ki volt az, akihez fordultál,
Mikor a huszonkettedik srác után is újból csalódtál,
Angéla Mérkell?
Angéla, mér' kell úgy tenned,
Mint hogyha ezrek várnának még rád,
Mint hogyha féltenéd a függetlenséged,
És idegenek közt megtalálnád?
Hát nem tudod, hogy más nem tenné meg, de én megtenném,
A Szex és New York minden egyes részét megnézném.
És nem emlékszel már, hogy ki volt az, akihez fordultál,
Mikor a művészlélek pojácából kiábrándultál,
Angéla Mérkell?
Tényleg nem értem, hogy hol itt a probléma.
Ha bármit kérsz, tudod jól, hogy megteszem még ma.
Sajnálom, de engem senki más nem érdekel,
De az igen, hogy telefonon harmadnapja miért nem érlek el.
Hát nem tudod, hogy más nem tenné meg, de én megtenném,
Kitépném a szívemet, és kenyérre kenném.
És nem tudod vajon, hogy ki volna, akihez fordulnál,
Hogyha összedőlne a világod, és te támaszra vágynál,
Angéla Mérkell?
Angéla Mérkell? (sokszor)
Angéla Mérkell, mondd meg már!
|
||||
12. |
Bónusz
01:44
|
|||
Péter és én recommends:
To Us, The Beautiful!
by Franz Nicolay
This is probably the best album Franz has made yet - while the previous albums weren't bad at all! A poppier, easy listening, but still very heartwarming and deep album. Check it out!
go to albumIf you like Péter és én, you may also like:
Sorry I'm So Sensitive
by Bea Stewart
The second EP from Northern Irish singer-songwriter Bea Stewart runs from gentle folk to pillowy pop ballads, all perfectly executed.
go to album
Michelle Stodart’s folk music captures hope in melancholy, addressing the transformational aspects of the most challenging times.
go to album
Veneer (20th Anniversary Deluxe Edition)
by José González
featured on Bandcamp Radio Aug 29, 2023
go to album
Onliness (songs of solitude & singularity)
by Josienne Clarke
Folk artist Josienne Clarke revisits music from her back catalog, infusing these lonesome songs with a new luminosity and drive.
go to album
Once Upon A Time In Montréal
by Murray A. Lightburn
The folk artist explores grief through these smooth and soulful tracks.
go to album
