1. |
Albumkezdő szám
01:41
|
|||
|
Jó napot, ez itt az albumkezdő szám
Úgy lett megírva, hogy figyeljenek rám
Talán kicsit túl fülbemászó, de kellően slágeres
Mindenki megtalálja benne, amit keres
Nincs túl bonyolult szövege a refrénnek
A dallamvezetés senkit sem lep meg
Olyan, mintha már ezerszer hallottuk volna
Hát örülnék, ha mindenki továbbhallgatna
Ez itt az albumkezdő szám (2)
Ez itt az albumkezdő, albumkezdő szám
Ez itt az albumkezdő szám (2x)
Hát megköszönném, ha figyelnének rám
Ez itt az albumkezdő szám (2x)
Adok pénzt, csak szeressenek már
|
||||
2. |
Az ébredő redő
03:25
|
|||
|
Ha menni kell,
Mit hagyok majd rád, hogy
Emlékezz rám, emlékezz rám
Hogy emlékezz rám, emlékezz rám
Hej, hej, hej,
Helyettem majd mások írnak négyakkordosat
Feltöltik a netre, és majd várják rá a kattintásokat
Elég sovány vigasz, ha csak ebből áll a halhatatlanság,
De megnyugtatna a tudat, hogy fennmarad ez a dal, vagy valami más
És hogyha kell
Meghallgathatod
Ha majd egyszer
Mást nem nyújthatok, hogy
Emlékezz rám, emlékezz rám
Hogy emlékezz rám, emlékezz rám
Ha menni kell, mit hagyok majd rád (4x), hogy
Emlékezz rám, emlékezz rám
Hogy emlékezz rám, emlékezz rám
|
||||
3. |
Berlin fölött az ég
03:46
|
|||
|
Berlin fölött az ég
Ugyanolyan, mint máskor
És te is pontosan
Ugyanúgy hiányzol.
Nem úgy, hogy miért nem vagyok otthon,
Hanem úgy, hogy te miért nem vagy itt,
Nem úgy, hogy mindjárt belehalok,
Hanem úgy, hogy ehetnénk egy fagyit
A Checkpoint Charlie-nál
Vagy annál a kapunál...
Berlin fölött az ég
Felhősebb lett mára,
És hallom, otthon is
Csak eső, köd és pára.
De a felhő mindig egy nagy árnyék,
A város mindig egy nagy zaj,
Én minden földrészt bejárnék,
Csak éppen van így egy kis baj,
Hogy együtt színesebb,
És életteljesebb.
Már várom, hogy visszamenjek, és visszajöjjünk
Ketten - reménykedtem, hogy így lesz majd.
Már látom, hogy elillannak, és nem maradnak meg
Az emlékek, ha egyedül vagy.
Szeged fölött az ég
Egy világoskék fátyol
Néha nem is értem azt,
Hogy miért van, hogy elvágyol
Mert a parkok máshol is csak parkok
A folyók máshol is folyók
Lehet, hogy a környezet nem számít,
Csak az, hogy épp kivel vagyok
A szőkés Tisza partján
Vagy egy szálloda teraszán
Már várom, hogy visszamenjek, és visszajöjjünk
Ketten, reménykedtem, hogy így lesz majd
Már látom, hogy elillannak, és nem maradnak meg
Az emlékek, ha egyedül vagy,
Ha egyedül vagy.
|
||||
4. |
||||
|
Megint a levesbe pottyant egy lány,
Hogy hogyan történt, az mindmáig talány,
De elbűvölt megfogott, nem engedett,
Ott is hagytad hamar az ingedet.
Nem tudod, mi fogott meg benne,
De tudtad, hogy minden tökéletes lenne,
Nem volt sem butább, sem okosabb nálad,
És jólesett, hogy párnának használja a vállad,
TÉs tudtad, hogy jó lesz, és tudtad, hogy szép lesz,
És végre összeáll majd a képlet,
De mégsem lett így.
De mégsem lett így.
Eltelt két hónap, és eltelt fél év,
És vártad, hogy a vámra majd jöjjön a rév,
Ő el-eltűnt aztán fel-felbukkant,
Azt hitted, érdekes, pedig zakkant.
Nem tudtad, mi fogott meg benne,
De hitted, hogy minden tökéletes lenne,
Nem volt okosabb, de tán butább sem nálad,
És hiányzott, hogy párnának használják a vállad
Hitted, hogy jó lesz, és hitted, hogy szép lesz,
Remélted, hogy összeáll végre a képlet,
Hitted, hogy jó lesz, és hitted, hogy szép lesz,
És végre összeáll majd a képlet,
De mégsem lett így.
Hát lépjél hátra, majd kettőt előre,
Az élet egy játék, de nem első vérre megy,
Hát lépjél hátra, majd kettőt előre,
Az élet egy tánc, de nem csak felkérésre megy,
Hát lépjél hátra, majd kettőt előre,
Az élet egy tánc, de nem csak felkérésre megy.
|
||||
5. |
Holnapután után
02:24
|
|||
|
Bontsuk le az iskolát
Váltsuk valóra minden kiskölyök álmát,
Könyv helyett kapjon színes propagandát!
Ami régen már bevált,
Miért ne működhetne az új században is?
Az igazságunk hogyan is lehetne hamis?
Néha ijedten elképzelem,
Ha mások álmában kell élni az életem,
Mi lesz velem?
Te azt mondod, hogy a gondjaink nem monumentálisak,
Én meg azt mondom, hogy attól még mentálisak
és a bárdolatlan gyerkőcökből bátortalan felnőtt lesz aztán
holnapután után.
Így működik a rendszerünk,
Kis birkákat tenyésztünk, hogy aztán majd
Felnőttként ne okozzanak túl nagy bajt.
A gondolatnak ára van.
A gondtalanság ingyen is tiéd lehet,
csak felejtsd el az épelméjűségedet.
Néha elképzelem, hogy mi lesz velünk
Ha lakájokként éljük le az életünk:
Ég velünk!
Te azt mondod, hogy a gondjaink nem monumentálisak,
Én meg azt mondom, hogy attól még mentálisak
és a bárdolatlan gyerkőcökből bátortalan felnőtt lesz aztán,
holnapután után.
Óóóóóóóóóóóóóóóó
|
||||
6. |
Bárkiből bármi
03:32
|
|||
|
Manapság bárkiből lesz bármi,
csak nagyon vágyjon rá.
És nem is kell túl sokat várni,
Csak egó kell hozzá.
Egy kis erő, bátorság,
És egy csipetnyi bunkóság.
Kérdezzél bárkit: mind azt vallják,
Csak magadban bízzál,
Mások csak hátráltatni fognak,
Egyedül álmodjál.
A barát mától ellenség,
A szenvtelenség képesség,
A törtetés az új művészet.
De számít, hogy hogyan nézel rám,
Számít, hogy hogyan szólsz hozzám,
És hogy miket mondasz rám.
És számít, hogy mikor ébredsz fel,
Számít, hogy mikor lázadsz fel,
E nyomorult világ láttán.
Tizenkét értesítés arról,
hogy semmi sem történt.
Mindenki bezárkózik a géppel,
És várja, hogy kedveljék.
Tegnap barát, ma ismerős,
A vitánk velünk egyidős.
Tizenkét értesítés arról,
Hogy ki hogy unja magát.
Egyesek az ebédjüket osztják meg,
Mások a fotóját.
A titkolózás ellenség,
A dicsekvés egy képesség,
Csak élőben nem marad témánk.
De számít, hogy hogyan nézel rám,
Számít, hogy hogyan szólsz hozzám,
És hogy miket mondasz rám.
És számít, hogy mikor ébredsz fel,
Számít, hogy mikor lázadsz fel,
E nyomorult világ láttán.
A barát mától ellenség,
A szenvtelenség képesség,
A törtetés az új művészet.
De számít, hogy hogyan nézel rám,
Számít, hogy hogyan szólsz hozzám,
És hogy miket mondasz rám.
És számít, hogy mikor ébredsz fel,
Számít, hogy mikor lázadsz fel,
E nyomorult világ, e nyomorult világ, e nyomorult világ láttán.
|
||||
7. |
Társaság, nagy T-vel
03:15
|
|||
|
Változtam, mind változtunk,
De nem mondhatnám őszintén, hogy nagyot fordultunk.
A hosszú évekből, a színes képekből,
összeált,
egy kényszerpályás bajtársiasság,
vagy haverság.
Ne nevezd el, mert értelmünk vesztjük.
Néha van az úgy, hogy az élet dönt,
Arról, hogy kit hagy meg mellettünk.
Érettség, és oklevél:
Sokfelé hordott bennünket szerteszét a szél,
És aki nem tűnt el, annak nem kell jel,
Hogy ránk találjon,
Mert szedett-vedett különcökből áll
A társaság.
Ne nevezd el, mert értelmünk vesztjük.
Néha van az úgy, hogy az élet dönt,
Arról, hogy kit hagy meg,
És miért pont őt,
Arról, hogy kit hagy meg mellettünk.
Mindegy, hogy nincs tagsági, ez egy társaság.
Mindegy, hogy bántjuk egymást, ez egy barátság.
Mindegy, hogy céltalan, de ez egy saját világ.
|
||||
Péter és én recommends:
To Us, The Beautiful!
by Franz Nicolay
This is probably the best album Franz has made yet - while the previous albums weren't bad at all! A poppier, easy listening, but still very heartwarming and deep album. Check it out!
go to albumIf you like Péter és én, you may also like:
Sorry I'm So Sensitive
by Bea Stewart
The second EP from Northern Irish singer-songwriter Bea Stewart runs from gentle folk to pillowy pop ballads, all perfectly executed.
go to album
Michelle Stodart’s folk music captures hope in melancholy, addressing the transformational aspects of the most challenging times.
go to album
Veneer (20th Anniversary Deluxe Edition)
by José González
featured on Bandcamp Radio Aug 29, 2023
go to album
Onliness (songs of solitude & singularity)
by Josienne Clarke
Folk artist Josienne Clarke revisits music from her back catalog, infusing these lonesome songs with a new luminosity and drive.
go to album
Once Upon A Time In Montréal
by Murray A. Lightburn
The folk artist explores grief through these smooth and soulful tracks.
go to album
